Első kis páciensem, Wrist

Első kis páciensem, Wrist

Wrist, egy 2 év körüli, az „Állat és Ember” Állatvédő Egyesület kutyusa, aki az utcán találtak 2018. februárjában. Jobb mellső lábát nem terhelte, három lábon ugrált. Az első orvosi vizsgálat eredménye amputációt javasolt, melybe nem nyugodott bele a vezető, s egy újabb orvosi vizsgálatra vitte. Ott fizioterápiás kezelést javasoltak, s abban az esetben, ha nem mutatkozik javulás, akkor műtétet. A diagnózis: perifériás idegsérülés. Természetesen nem terveztem előre, hogy Ő lesz a házi dolgozat esetem a vizsgára. Nem, ennél sokkal egyszerűbbet szerettem volna, olyat, ami szinte biztos siker élmény hoz, s nem megy el a kedvem és hitem a fizioterapeuta hivatástól egy életre az első kutyus után. Bár a dolgozatnak nem volt kitétele a sikeres kezelés, az volt a lényege, hogy helyes terápiás kezelést gyakoroljunk a kutyuson, annak kimenetelétől függetlenül, hisz sosincs garancia a kezelésekre csak egy elvárás, én mégis eredményt szerettem volna látni.

Mikor megérkezett a kezelőbe 4 védenc, s azok közül választhattam esetet, én egyből egy patella ficam műtétes kutyusra mutattam. Míg barátkoztunk, az egyik új kutyus, aki nagyon félős volt odajött hozzám, azzal elkergetve a választottamat, s megnyalta a kezemet, majd ott maradt velem. Wrist volt az. Akkor döntöttem úgy, hogy legyen a kihívás nagy, s a kimenetel bizonytalan, őt választom.

A találkozások során nagyon megszerettük egymást. Eleinte bizalmatlanul, később már teljes nyugalommal vette a különböző kezeléseket. Egyre jobban nyílt a szíve a világ felé, s egyre ügyesebben használta a lábát. A dolgozat leadási határideje előtt végeztünk egy újabb állapotfelmérést. Wristtel február végén kezdtem el foglalkozni, május 17-én csináltuk az újabb felmérést. Lehet, hogy ez a szakmabelieknek nem olyan meglepő, engem akkor is csodálattal töltött el a nagy változás, ami megmutatkozott a februárihoz képest. Neurológiai tesztjeit sorra vette. Nem tökéletesen, kissé késleltetve néha, de a korábbi teljes kieséshez képest nagyon szép javulást mutatott. Korábban kiesett mély fájdalomérzete visszajött, a felületes akkor még nem. Mára már az is újra van neki. Míg azt mondják egy neurológiai beteg kutyus rehabilitációs ideje 1 – 1,5 év, ő mára már séta közben szépen terheli a lábát, s futásnál kapkodja azt csak. Persze továbbra is foglalkozom vele, de már mehet gazdihoz, ha valaki őt szeretné. Hálás vagyok a lányoknak, akik támogattak a munkám közben, s mosolyogva mondták, hogy ez a munkám eredménye, örülhetek nyugodtan. Igen, nagyon boldog vagyok, hogy az első esetem egy ilyen fantasztikus kutyus, ilyen fantasztikus eredménnyel. Hiszem, hogy ez nem kizárólag az én érdemem, hisz jelenlegi gazdija Kata szorgosan támogatta a munkánkat, s csinálta a házi feladatokat nap mint nap, s leginkább Wrist érdeme, aki levetette minden félelmét, s csodálatosan együttműködött velem. Hálás vagyok, hogy ő indított el ebbe a gyönyörű szakmába!