Mikor elkezdtem a kutya fizioterapeuta képzést, meglepődtem a simogatás fontosságán. Az állapotfelmérés során, a megtekintés után az első lépés, hogy végigsimítjuk az állatot. Szépen lassan, mindenféle erőkifejtés nélkül. Néha még a szemem is becsukom, hogy minél jobban a kezem érzésére tudjak koncentrálni. Ahogy simítom a szőrzetét pontról pontra, sok esetben lehet érezni, hogy hol van a gyulladás, a fájdalmas pont a kis testén. Nagy eltérés esetén azt is, ha valahol az izomzat csökkent, hiába még annál a megfigyelési fázisnál nem is tartok. Sokszor gondoltam már végig, hogy vajon a múltban mit tehettem volna másképp, mit előzhettem volna meg abban az esetben, ha ilyen figyelmesen ’simogatom’ kedvenceimet. Nem hiszem, hogy szakképzettség kellene ahhoz, hogy észrevegyünk egy kicsit melegebb testfelületet, egy aprócska dudort, vagy bármi más eltérést. Ami viszont egyértelmű válasz volt számomra, hogy sosem érintettem ilyen odafigyeléssel kedvencemet korábban. Persze simogattam, játszottam velük sokat, de a figyelmem sosem irányult arra, hogy mit érzek közben.
Egyik nap a kutyusomat simogattam éppen. 3,5 éve van már velünk. Farka csonkolt, s korábban sosem érintettem, simogattam kis kurta farkacskáját. Most viszont igen, s meglepődve vettem észre, hogy egy dudor van rajta. Elhatárolt jó nagy dudor. Elszégyelltem magam, hogy meg sem tudom mondani az orvosnak majd, hogy mióta van az ott.
Az állatok máshogy jelzik, ha gond van velük, mint mi emberek. Vannak olyan kutyusok, akiknek a fájdalomküszöbük olyan nagy, hogy sokszor meg sem nyikkannak kisebb fájdalmak során. Ha pedig csak valami nem okés, nem mondják nekünk rohanva, hogy ’gazdi, valami nem okés, olyan furán érzem magam’. Jó esetben látjuk a viselkedésükön, de néha a megfelelési vágyuk miatt azt sem teszik, mert éppen sétálunk, játszunk, tanulunk velük, s ők ezt nagy-nagy szeretettel teszik. Maximum akkor, amikor már valóban nagy a gond. Szóval úgy gondolom, hogy egy aprócska nézőpontváltás, egy aprócska figyelem átirányítás akár életet is menthet. Tudjuk, hogy bármilyen problémát minél korábban ismerünk fel, annál nagyobb az esélye, hogy gyógyítható lesz.
Ma már naponta végigsimítom kedvenceimet. Mindenhol. Nem csak a buksijukat vagy a hátukat, hanem az egész testüket. Ha Te nem szoktál így tenni, szívből javaslom, hogy próbáld ki! Tedd az egész tenyered kutyusod vagy macskád fejére, s szép lassan, akár csukott szemmel simítsd őt végig. Tapogasd le, mintha meg akarnád ismerni. Nem nyomkodni, nem dörzsölni, csak lassan simítani, érinteni minél nagyobb felületen egyszerre. Figyeld magad, hogy milyen érzést vált ki belőled, s mit kedvencedből. Nem kell keresni betegséget, eltérést, csak ismerkedj vele másképp!
Ha van kedved, írd meg, hogy mit tapasztaltál!
